A legfontosabb paraméterek közé tartozik a keménység (Shore A 30–80), a szakítószilárdság (5 MPa vagy annál nagyobb) és a szakítószilárdság (15 kN/m vagy annál nagyobb). A keménység kiválasztása megköveteli a tömítési teljesítmény és a könnyű kezelhetőség egyensúlyát: az alacsonyabb-keménységű anyagok kiváló tömítést biztosítanak, de hajlamosak a deformációra, míg a nagyobb-keménységű anyagok nagyobb kopásállóságot mutatnak, de nagyobb nyomóerőt igényelnek. A 002-es fokozat egy specifikus összetételi rendszert jelöl, amelyet jellemzően általános-célú működési feltételekre terveztek; speciális tulajdonságokat (például égésgátlást vagy elektromos vezetőképességet) igénylő alkalmazásoknál a felhasználóknak konzultálniuk kell a gyártóval, hogy kérjék a készítmény módosítását. A méretek és specifikációk teljes mértékben testreszabottak, hogy megfeleljenek a felhasználói igényeknek, a rögzített formaméretek korlátozása nélkül.
A beszerelés előtt az érintkezési felületeket alaposan meg kell tisztítani, hogy az olajfoltok vagy por ne rontsa a tapadást. A ragasztást igénylő alkalmazásoknál speciális szilikon ragasztók vagy kétoldalas szalagok használhatók a biztonságos rögzítés elősegítésére; fordítva, ha a tömítés kizárólag nyomóerőre támaszkodik, a beszerelés során a tömörítés mértékét gondosan ellenőrizni kell-a túlzott összenyomás kockázata maradandó anyagdeformációt okoz, míg az elégtelen tömörítés veszélyezteti a tömítés integritását. Használat közben kerülni kell az éles tárgyakkal való érintkezést, nehogy megkarcolódjon a szilikon felület; továbbá az erős savaknak vagy bázisoknak való tartós expozíció felgyorsíthatja az anyag öregedését, ami szükségessé teszi a megfelelő minőség kiválasztását a tényleges működési feltételek alapján.
