A ragasztókészítményekben töltőanyagnak nevezik azokat a szilárd anyagokat, amelyek nem mennek kémiai reakcióba az alapanyaggal-, de a tulajdonságainak módosítására és a költségek csökkentésére{1}} szolgálnak. A töltőanyagokat kémiai összetételük alapján általában szervetlen és szerves típusokra osztják. A szervetlen töltőanyagok, elsősorban ásványi-alapúak, jellemzően növelik a ragasztó relatív sűrűségét és ridegségét (bár vannak kivételek); ugyanakkor javítják az olyan tulajdonságokat, mint a hőállóság, a dielektromos teljesítmény és a méretstabilitás (pl. csökkentett zsugorodás). A szerves töltőanyagok ezzel szemben segítenek csökkenteni a gyanta eredendő ridegségét, és kisebb sűrűséggel rendelkeznek; azonban általában nagyobb higroszkóposságot és alacsonyabb hőstabilitást mutatnak. Fizikai morfológiájuk alapján a töltőanyagok további kategóriákba sorolhatók különféle formákra, például porokra, rostokra és pelyhekre.
A forró -olvadéknyomásra-érzékeny ragasztókkal összefüggésben az oxidatív bomlási folyamatok megelőzésére vagy gátlására képes vegyületeket antioxidánsoknak nevezzük. Az antioxidánsokat általában két fő kategóriába sorolják: szabadgyök-terminátorok és hidroperoxid-bontó anyagok. Tiszta formájukban ezek az antioxidánsok jellemzően fehér porok formájában jelennek meg, halvány fenolos szaggal. Normál körülmények között nem-mérgezőek; a szálló por belélegzését azonban szigorúan kerülni kell. Kiváló tárolási stabilitást mutatnak; míg a hosszabb tárolás alkalmanként rózsaszínes elszíneződést eredményezhet, ez nem veszélyezteti funkcionális hatékonyságukat. Ezek az antioxidánsok hatékony védelmet nyújtanak az oxigén, a hő és az ultraibolya fény által kiváltott öregedés ellen. Ezenkívül, mivel nem-foltoznak és nem{10}}elszíneződnek, különösen alkalmasak világos színű termékekben való használatra. Poláros oldószerekben, például vízben és alkoholokban kevéssé, észterekben pedig gyengén oldódnak. Alacsony toxicitásuk és kiváló termikus stabilitásuk jellemzi, hatékonyan bontják le a polimer anyagokban termikus stressz hatására keletkező peroxidokat. Erős ellenállást mutatnak a vízelszívással szemben is; még forró vízbe merítés után is (± fokos hőmérsékleten) a termék minőségromlás nélkül teljes mértékben visszanyerhető marad. Fenol- vagy amin{16}alapú antioxidánsokkal kombinálva kiváló szinergikus hatást fejtenek ki. A tárolás során óvintézkedéseket kell tenni az anyag nedvességtől és túlzott hőtől való védelmére.
